ADD SOME TEXT THROUGH CUSTOMIZER

1 kastély, 2 menyasszony = egy szuperlaza esküvő

Varázslatos. Szeretetteljes. Egyedi. Ez a Made In Heaven esszenciája, ezt képviseljük mi Angyalok, így dolgozunk és ezt szeretnénk veletek is éreztetni.

 

Mióta leírtam ezt a három szót egy tavalyi esküvő képei ugrálnak folyamatosan a fejemben és nem hagynak nyugodni, mesélnem kell erről. Már nagyon jó ideje kikívánkozott belőlem ez a történet.

 

Minden évben van egy abszolút „szerelem esküvőnk”. Egy olyan, ami valahogy nem a megszokott módon érkezik, nem is feltétlenül indul munkának, általában derült égből villámcsapás és az év fénypontjává válik. A forgatókönyv általában hasonló. Valahogyan megismerkedünk, valamiért kialakul egy kölcsönös, erős szimpátia és aztán lesz belőle egy „közös” esküvő, ami végképp nem a munkáról szól, hanem a családias, közvetlen, bizalommal teli kapcsolódásról, barátságokról. A szezon vége felé közeledve már azt hittem 2019 ilyen szempontból rendhagyó lesz és kimarad ez az érzés. De aztán mégis máshogy lett.

 

Tavaly augusztus közepén egy kedves ismerős kért segítséget külföldön élő barátai számára. Helyszínt kerestek augusztusban….szeptemberi esküvőhöz. Hát, mit is mondhatnék. Maximum azt, hogy innen szép nyerni, meg azt, hogy a lehetetlen nem létezik, hát próbáljuk meg! Ráadásul a nagy nap a születésnapomra esett, és azon a napon csak jó dolgok szoktak történni.
Jöttek az infók, kis esküvő, családias hangulat, lazaság, semmi feszengés, kellemes, természetközeli hangulat, külföldi vendégek. Imádjuk az ilyen esküvőket amúgy is, hát persze, hogy szerettünk volna segíteni.

 

Elkezdtünk ötletelni, tippeket adni, lázasan helyszínt kutatni. Barátilag. Aztán volt sok kérdés, így hát kapcsolatba kerültem Adrival, az egyik menyasszonnyal és megkezdődtek a hosszas telefonos egyeztetéseink. Valamiért azt éreztem, hogy ez a pozitív, laza, vidám, kedves lány nagyon közel áll a szívemhez. 2-3 hét alatt jó sok verziót futtattunk miközben nálam éppen baráti gyerekek nyaraltak, így négy gyermek szórakoztatása közben vetettem bele magamat a szervezkedés sűrűjébe. Azt hiszem sosem fogom elfelejteni, ahogy gyerekekkel teli autóval jövök-megyek a városban és közben telefonálás-telefonálás-telefonálás és telefonálás….utólag is hálásan köszönöm, hogy ilyen türelmesen hagyták, pedig a korosztályi szórás igen nagy volt (4, 7, 11,13).

 

És azt sem, ahogyan a négy évesem és én ellátogattunk Adri anyukájának házához, hogy megnézzük alkalmas lenne-e az esküvő helyszínére. Aztán egyszer csak azon kaptam magunkat, hogy a vadregényes kertben, a teraszon sárgadinnyét eszünk, cica mászkál rajtunk, beszélgetünk az élet dolgairól és a végén együtt mászunk fel a domboldalon, vadvirágokat szedünk és az én gyermekem Magdi kezét fogva sétál mellettünk. Hihetetlen volt az egész.

 

Elég gyorsan eljutottunk arra a pontra, ahol Adri és Rima úgy döntöttek, szeretnék, hogy az esküvőjük teljes szervezését elvállaljuk és mi örömmel tettünk ennek eleget. Persze, amikor ilyen rövid idő van a szervezésre, helyszínkeresésre és minden másra, akkor kompromisszumokat kell kötni. Magdi kertje nem volt sajnos alkalmas a 40 fős esküvő lebonyolítására, de óriási kedvenc lett a Kopaszi-gát. Teljesen biztosak voltunk benne, hogy az lesz a mi utunk….de aztán megmutattuk Adriéknak a pusztazámori Öreg-Tölgy kastélyt, amibe csak beleszeretni lehet és ott elkezdődött az elbizonytalanodás.

 

Aki szereti az ódon hangulatot és a természetet, az nem tud ellenállni egy ilyen csodának. Én részemről imádom azt a pillanatot, amikor a kastély régi nagytermének ajtaja kitárul és ott meglátják a párok a hatalmas, ősfás kertet a tóval és a kis fehér épülettel a partján… itt is alig vártam, hogy ez megtörténjen.

 

 

Adri pár héttel az esküvő előtt érkezett Magyarországra és már mentünk is megnézni a helyszínt. Duplán izgultam, mert már arra is nagyon kíváncsi voltam, milyen élőben ez a lány, akivel ilyen gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Hát pont olyan volt, mint amilyennek képzeltem! Furcsa érzés volt egy ismeretlennel úgy találkozni, hogy közben régi ismerősnek éreztem.

 

Adri is beleszeretett a helybe és élő közvetítésben, telefonon keresztül mutatta párjának, Rimának a kertet, tavat és az egész kastélyt.
Meg volt a helyszínünk, ez volt a kritikus pont, innentől már minden sima ügy…szinte.
Nagyon érdekesen alakult minden, ahogyan az már csak ilyenkor lenni szokott. Hiába voltunk nagyon közel az időponthoz, Farkas Csaba (egyik legkedvencebb fotósunk) pont szabad volt aznap és mi nagyon örültünk, hogy újra együtt dolgozhatunk, mert imádjuk a pozitív hozzállását, az elkapott pillanatait, elkötelezettségét és a csodás képeit. Az egész személyisége tökéletesen illett ehhez az esküvőhöz, öröm volt újra találkozni.

 

A lányok olyan dekorációt szerettek volna, ami egyszerre rusztikus és modern, egyszerű és nagyszerű, látványos, de mégis a természeten van a fókusz. Ránk bízták, hogy mit használunk fel és hogyan készítjük el a meghatározott keretek mentén a díszítést. Az alap elemek között volt a fa, plexi, szezonális virág, természetesség, ezüst és fehér kiegészítők, na és persza a lila szín, mert Adri hajának egy része lila volt.

 

Az eredmény csodás lett, persze kellett hozzá egy ilyen gyönyörű háttér is:

 

     

 

Mindig izgalmas egyszerre dekorálni és szervezni…erről már máskor is írtunk. Hiába vagyunk ketten, valahogy az agyunknak két külön részét kell ehhez használni és nagyon gyorsan váltogatni közte.

 

Ahogyan érkeztek a külföldi vendégek és a családtagok, barátok, egyre jobban éreztük azt a fokozódó izgalmat, amit ilyenkor a pár is átél. A dinamika is más volt egy kicsit, mint egy átlagos esküvőn.

 

Egyrészt itt két menyasszonyunk volt és mindketten más személyiségek, de pár dologban maximálisan egyformák: nyitottak, lazák, kedvesek, pozitívak és meg akarják élni a pillanatot. Egy csoda volt látni azt, hogy mennyire egyszerűen kezelik a nehezebb pillanatokat is. Szinte tanítani kellene ezt a szemléletet.

 

Másrészt pedig amerikai szertartásvezetőnk volt, akit a lányok Kanadából hoztak magukkal, otthon is Amanda adta össze őket, itt is előtte tettek fogadalmat. Amúgy is imádom azt a szemléletet és hozzállást, amit a külföldi esküvőkön tapasztalunk mind a párok, mind a vendégek részéről. Külföldről érkezett szertartásvezetővel most találkoztam viszont először és imádtam, amilyen egyszerűséggel az egész helyzetet kezelte és azt a magától értetődő, mély, érzésekkel teli szöveget, ahogyan a szertartást vezette.

 

Az előkészületek simán mentek, a dekorációt 2 angyal+1 ördög felállásban valósítottuk meg. Megint bebizonyosodott, hogy mennyire nem léteznek az angyalok ördögök nélkül, mert ekkora területet bejárni és közben szervezni az másképpen nem is lenne lehetséges. Ördögünk lépésszámlálója alapján ő aznap 23 ezer lépést tett meg, ez azért nem mindannapi.

 

Gyönyörű, napsütéses, nyár végi nap volt, csodás fényekkel. Mondjuk azt, hogy tökéletes egy esküvőre. A násznép és a pár már a készülődés hangulatát is pezsgővel alapozta meg, jól látszott, hogy ebből hatalmas ünneplés lesz.

 

 

Van egy érzés bennem mindig szervezés közben, ami leírhatatlan. Egyszerre keveredik több dolog: a szeretet a munkám iránt, a fontosság érzete és az alázat. Egyszerre érzem magamat egy csöndes háziasszony és egy ünnepelt sztár keverékének. Ez biztosan nagyon furcsán hangzik, de mégis így van. Engem ilyenkor mindenki ismer (legalábbis tudják, hogy „a vörös hajú, szemüveges lányt keressétek, őt kérdezzétek, ha bármire szükségetek van, ő majd mindent megold!” ), mindenki tőlem várja a helyzetek megoldását, én tudok a meglepetésekről, a háttérben zajló nehézségekről, drámai fordulatokról, én látom a könnyeket és mosolyokat és simítom el a problémákat, figyelek mindenkire és mindenre, hogy az esküvő részletei a legcsodásabbak legyenek. Szervezés közben teljesen máshogyan érzékelem a környezetemet is. Próbálok mindent egyszerre látni és ahol kell segíteni. Bármiben, bárhol és bárkinek.

Nagyon jó érzés másokra figyelni, nagy felelősség mások napját széppé tenni.

 

A lazaság áradt ezen a napon mindenből és mindenkiből. A lányok már a csodás ruhájukban, teljes sminkben és hajkoronával várakoztak néhány baráttal, amikor megjelentem én és közöltem, hogy akkor 15 perc múlva kezdünk. Rendben felelték! Elmentem, hogy eligazítsam a cuki kis koszorúslányt, majd visszamentünk jelezni, hogy már csak 5 perc van hátra, kezdjünk lassan! Rima mosolyogva rám nézett és azt mondta, hogy 5 perc? Oh, hát akkor van még időnk egy pezsgőre!:-) Na, persze….!

 

   

 

Jöttek a lányok, mindenki beállt a helyére. Csodás, meleg, nyári este, izgatottan várakozó vendégek és aztán felcsendült a zene. Ilyenkor mindig megáll az élet egy picit. Mindenki figyeli a párt és szerintem akárhányszor is történik meg ez a pillanat, mégis mindben érezhető az ünnepélyesség. A suttogás, a figyelem, egy is izgalom, a szeretet és összetartás kézzel fogható megjelenése…ez volt itt is.

 

A szertartás csodás volt. Annyira szeretetteljes és bensőséges, amennyire csak lehet. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy évente több ilyen rendhagyó hangulatú egybekelés részesei lehetünk.

 

   

 

Aztán a fotózás is izgalmasan alakult. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a násznép fele, hatalmas nevetgélés közepette fent van a nagy tölgyfa ágai között és éppen az örömanyát húzzák-vonják fel a fára egy csoportkép erejéig. Volt aki magassarkúban, volt, aki anélkül de mindenképpen buli hangulatban álldogáltak, üldögéltek a fán. Megismételhetetlen élmény volt.

 

 

Volt a napnak egy olyan pontja, amire sokáig kerestük a megoldást, mert Adriék tűztáncos műsort szerettek volna éjszaka a kertben. Végül az Aserdus Tűzzsonglőr Produkciót választottuk és nagyon jól tettük! Persze a csodás műsor megvalósulását megelőzte némi technikai háttér nehézség. Brigiék érkezésekor már teljes sötétség és hideg nyár végi éjszaka honolt a kastély kertjében, a lehellet is meglátszott. Szerették volna meglepni a párt egy extra látvány elemmel, a kezdőbetűik tűzzel való kiírására….de arra nem számítottak, hogy az előkészületeket a teljes sötétségben, a kastély oldala mellé bújva, hidegben kell megtenniük. Mi próbáltunk nekik telefonnal világítani, de nem tudtunk mellettük lenni végig, úgyhogy az előadás kicsit megcsúszott ugyan, de azt elmondhatjuk, hogy hatalmas siker volt és Brigiék óriási hangulatot csináltak a táncukkal, a végén pedig a közönséget is bevonták. Ez egy annyira spontán és szuper buli indító volt, hogy ennél jobbat szervezni sem lehetett volna! Máté, a DJ-nk is kitett magáért és hatalmas buli hangulatban indult az este.

 

 

 

Vannak esküvők, ahol a csodák mellett történnek olyan események is, amikre senki sem számít és nem is lehet. Meséltünk korábban Dóri és Dani emlékezetes, viharos esküvőjéről. Tört már be dobogó is a hatalmas táncos buli hatására, söpört le több száz poharat a viharban kicsapódó sátor oldala Viki és Vili esküvőjén, zuhant ránk alkoholos állapotában koordinációját vesztett vendég egy szűk lépcsősoron, szakadt el vőlegény nadrágja érzékeny helyen egy bátrabb táncmozdulat hatására, szereltünk leszakadt cipősarkat sötét éjszakában kétoldalú ragasztóval….és sajnos mentőt is hívtunk már törött lábhoz, illetve ez alkalommal allergiás rohamhoz is…

 

A sok csoda, ami ezen a napon történt velünk, egy olyan eseménybe torkollott, amire gondolni sem mer senki. Mégis azért írok róla, mert számomra ez is egy pozitív példa volt. Az egyik menyasszony lett rosszul és a násznép olyan összefogással, törődéssel és együttérzéssel kezelte ezt a helyzetet, mint ahogyan a családiasság és szeretetteljesség szőtte át az egész napot. Volt valami felemelő érzés abban, ahogy a pár két külföldi barátjával a hideg, pusztazámori éjszakában a kihalt út mellett, aggódva vártuk, hogy felbukkanjon a mentő, miközben egy másik barát folyamatosan szállította a híreket Rima állapotáról.

 

Végül minden jóra fordult, amennyire ebben a helyzetben lehetett. Bár az esküvő természetesen itt véget is érhetett volna, mégis a vendégek egy része maradt. Így aztán ha egy kicsit más hangulatban is, de fel-fel ívelt a hangulat még 1-2 órán keresztül.

 

Mi is elkezdtünk lassan pakolni a hideg éjszakában. Végig arra gondoltam, hogy én csak azt remélem, a lányok a sajnálatos végkifejlet ellenére arra a sok csodára és szeretetre emlékeznek majd, ahogyan a napjuk legnagyobb része telt. És kívánjuk nekik, hogy maradjanak ilyen lelkesek, pozitívak és életigenlők mindig!

 

Kedves Adri és Rima! Mindig hálásak leszünk, hogy az esküvőtök részesei lehettünk.